Vannak vidékek legbelül

Nézegetem a képeket. Meséljenek. Élt köztünk / él köztünk valaki, akinek lénye a kapcsolat. Internet előtti, arc-haikus. Arcokra/lényekre hangolt.


Egy évvel ezelőtt a Könyvhéten találkoztunk, Pesten, a Vörösmarty téren. Dedikálni mentünk, és mások is dedikáltak, ez egy ilyen helyzet, ülnek az írók, költők a placcon, méregetik őket az emberek, néhányan odalépnek hozzájuk, szóba elegyednek, de többnyire kirakat az egész. Ilyenkor nem is tudom, ki érzi rosszabbul magát, a mustráló vagy a mustrált. Kányádi Sándor is ott ült. 82 évesen is derűs nyugalommal beszélgetett. "Vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül / vannak vidékek legbelül / szavak sarjadnak rétjein" - bizonyára innen a derű. Nem zavarta, hogy nem megy oda hozzá éppen senki. Hogy nem megyünk oda hozzá. Persze, siettünk.


Emese odalépett volna. Első erdélyi kirándulásunkon Kolozsvárott felhívta őt telefonon az utcáról. Kányádi Sándor pedig felhívott minket a lakására, ott szorongtunk, fél osztálynyi 17 éves kamasz, és a költő rántottát sütött nekünk, mással nem tudott hirtelen megkínálni. Aztán velünk tartott, elvezetett minket a Házsongárdi temetőbe, mesélt, ki hol nyugszik, megmutatta azt is, Szilágyi Domokos hol lett öngyilkos, hol találták meg, avarral betakarva.

Nem léptünk oda. Emese odalépett volna, nyilván. Aztán persze mi is rosszul éreztük magunkat Mónival, feszengve a mustrálók tekintetétől, beszélgetve egymással, hogy elüssük az időt. Aztán egyszer csak megláttam a standok előtt, és felkiáltottam: Emese. Ugyanúgy sugárzott, mint 35 évesen. Érettségiztetett, aztán éppen csak kiugrott a könyvek közé, frissülni egy kicsit. Hiszen a könyv is kapcsolat. A "vannak vidékek" hordozói. Valamikor kőbe vésték a legfontosabb információkat. A síremlékeken továbbra is ez a gyakorlat. Maradandóbb a véset, mint a nyomdafesték. Pl. tűzben csak kormolódik. De hogy mennyire maradandó egy kapcsolat, az hol dől el? Egy könyvheti forgatagban 32 év után? Az odakapott tekintet ujjongó felismerésében? Hogy az adott pillanat mit hoz, ezt az ujjongó örömet, vagy szégyenkező elfordulást, azt nem tudod kontrollálni. Az a szív tábláira vésett jelekből fakad. A következő lépést már kontrollálhatod: odalépsz vagy sem. Ide nem kellett kontroll, szaladtunk egymás felé, már amennyire engedte a tömeg. És beszélgettünk, mint Vásárhelyen, Kolozsvárott vagy Csíkszeredán, már nem zavart, hogy mustrálók szeme előtt, inkább az foglalkoztatott, hogy kellene velük közölni ezt a kapcsolatot.

Zsolt

          Kányádi Sándor: Előhang

          vannak vidékek gyönyörű
          tájak ahol a keserű
          számban édessé ízesül
          vannak vidékek legbelül
          szavak sarjadnak rétjein
          gyopárként sziklás bércein
          szavak kapaszkodnak szavak
          véremmel rokon a patak
          szívemben csörgedez csobog
          télen hogy védjem befagyok
          páncélom alatt cincogat
          jeget-pengető hangokat
          tavaszok nyarak őszeim
          maradékaim s őseim
          vannak vidékek viselem
          akár a bőrt a testemen
          meggyötörten is gyönyörű
          tájak ahol a keserű
          számban édessé ízesül
          vannak vidékek legbelül